Történetünk

Nevének jelentése: mogyorócserjével benőtt hely. Az egyházmegye egyik legelső templomos helye. Szent László az 1074. március 14-én Salamon királlyal vívott csata emlékére "mons Monorod"-on Szent Márton tiszteletére a zsákmányból egyházat és bencés monostort építtetett. Györffy György szerint viszont valószínű, hogy az 1074-ben alapított egyház védőszentje György volt, és Szent Márton segítségül hívása a pannonhalmi Szent Márton monostor alapításának analógiájaként került a krónikába. Oklevélben először IX. Gergely pápa említi 1235 szeptember 4-én "Abbas de Monorod"-ot, azaz a mogyoródi apátot. A tatár elpusztítja, de a bencések újraépítik, és féltételezhetően az 1340-es években már betelepítik. Ekkor azonban az apátság és a templom címe "Szent György" lett. (E cím ugyancsak az 1366. évi nagykáptalan alkalmával fordul először elő.) 1291-ben a mogyoródi egyház szőlőjét említik. 1332-1337 között a pápai tizedjegyzékekben nem szerepel. 1337-ben a pápa, eltiltva jogtalan elfoglalását, jogait helyreállította. 1366-ban a monostorban a visegrádi Szent András monostor apátja a mogyoródi Szent György vértanú monostorában tartott káptalant. 1342-ben elidegenített bencés apátságként szerepel. 1363-ban a János apát által elkövetett hatalmaskodásokról hallunk. IX. Bonifác pápa 1391-ben Henrik mogyoródi apátot a zoborhegyi apátságba helyezte át, 1401-ben pedig megbízottként küldik ki, hogy a kompolti apátot a Szent Margit plébánia javaiba beiktassa. Az apátságnak 1403-ban 13 Pest megyei falu (Mogyoród, Tarcsa, Szent Vid, Inárcs - talán Ivács? - Hartyán, Pót-Harasztja, Sülly, Szécsén (?), Isák, Bikcse, Folt, Barót, Nórád) fizeti a tizedet, míg tulajdonul Mogyoród falut bírja.


A főoltár


1406-ban VII. Ince pápa közli a Monyorod-i apáttal, hogy Soklos-i Kelemen fia Péter pécsi klerikusnak váci kanonokságot és prebendát adományozott, valamint a kanonoki igazgatás alatt álló Szűz Mária oltár jövedelmét. 1424-ben Jakabot említik az utolsó apátként. Az apátság ezek után sema pápai tizedjegyzékben, sem a taxák könyvében nem fordul elő. A XV. század második felében elnéptelenedett: 1481-ben sem apátja, sem konventje, ezért IV. Sixtus - Mátyás király kérésére - 1482. augusztus 28-án egyesíti az óbudai prépostsággal. Az elvilágiasított apátság birtoka a XVI. század elején a váci püspök birtokába került: 1523 táján Ország János püspök név szerint felsorolt jobbágyai elhajtják a budai káptalan fóti nyáját. A hódoltság alatt mindvégig fenn áll és adózik a töröknek, megfizeti a királyi dikákat (1553-ban 5 porta, 1565-ben 7 porta), de fizetik állandóan a püspöki tizedet (nónát és decimát) is. Elnéptelenedését jelzi a csökkenő census. A török hódoltság után I. Lipót 1690-ben a mogyoródi apáti címet Gerznaticz (Kresnerich) György, pozsonyi plébánosnak adományozta, aki a javadalomra is igényt tartott, de azt nem kapta meg sem ő, sem utódjai, mert az apátság javai véglegesen a váci püspöké lettek. Majd 1691-től állandóan lakott. Mindig Pest megyéhez tartozott.

Nincs okunk kételkedni a krónikás szavaiban, hogy Szent László építtette az első mogyoródi templomot, mégpedig Szent Márton tiszteletére. A tatárok felperzselik, de nem pusztítják el annyira, hogy hamarosan újra ne építsék, azonban ekkor - mint láttuk - Szent György tiszteletére történik az újjáépítés. Valószínűleg a XV. század végén a bencések eltávozása után egyházmegyés papok látták el a templomot, míg a volt kolostorból a váci püspök nyaralót ( Residentia Episcopalis ) alakíttatott ki. De a hódoltság alatt a hívek pap nélkül maradván, kálvinistákká lettek, akiknek már 1605-ben prédikátoruk van a faluban. Bár a XVII. században úgy látszik, állandóan volt kálvinista lelkész a faluban, a templom mégis elpusztult: 1653-ban az egykori díszes templomnak már csak falai állanak. 1674-ben Putnoki György lelkészt megidézik a pozsonyi "iudicium delegatum" elé. Pongrácz is, mint kálvinista lelkésszel rendelkező helyet sorolja fel, éppen úgy Dwornikovich is Jelentésében. Althann Frigyes püspök 1719. január 29-én személyesen vette el a kálvinistáktól a templomot, amely azonban nem lehetett az ősi bencés templom, mivel az 1734. évi összeírás szerint csak sövényből ( ex sepibus ) volt, melyet a helvét hitvallásúak birtokoltak. Ekkor Kerepes filiája volt. A templomnak egyetlen réz kelyhe volt.

Az ősi templom és monostor köveiből építtette fel Althann Károly püspök az 1747-1749. években a mai templomot. A romokról Bél, mint meglévőkről emlékezik meg 1737-ben, amelyek egykor Szent Márton bencés apátságához tartoztak. Althann építkezése után még a múlt század közepén láthatók a román stílusú monostor és mellette ugyanolyan templom romjai. Legutoljára Gerecze említi az apátság nyomait a falu feletti magaslaton. Az Althann püspök által építtetett templomot 1909-ben kereszthajóval bővítették. Bebó Károly 1749-ben művészi értékű Szent Mihály szobrot készített a templom számára. Egy ezüst kelyhe Migazzi püspök idejéből való. Legutóbb 1957-ben renoválták, liturgikus terét is akkor, illetve 1968-ban rendezték át. A váci püspök a kegyuraságot 1902-ig gyakorolta. A kálvária, ahol a keresztről való levétel emlékére szentelt kápolna van, 1770-ben épült. Krisztus és a két lator alakja Őriből van. Ez a barokk kálvária és az ugyancsak barokk Nepomuki Szent János szobor, műemlék jellegűek.

 



Plébániáját gr. Eszterházy Károly püspök szervezte 1761-ben, és hozzácsatolta Csömör filiálist. 1782- ben hozzákapcsolták Fótot is. Csömör 1790-ben, Fót pedig 1845-ben lett önálló. Canonica Visitatioja volt 1754-ben, 1777-ben és 1828-ban, ez utóbbi a plébániai levéltárban is megtalálható. Historia Domusa 1761-ben kezdődik. A plébánia épülete Migazzi püspöksége idején épült. Építését 1771-ben Oszwald Gáspár, váci püspöki építési igazgató írányította a váci Székesegyház építésével együtt. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott, a tanerők száma 1943-ban 4 fő volt. 1992-ben Segítő Szűz Mária leányai telepedtek le. Pest megye műemléki topográfiája és Genthon a Szent László által alapított Szent Márton, majd Szent György bencés apátság romjait a Szentjakab pusztán lévő egykori romokkal azonosítja. Már Chobot is említi, hogy az itt talált romokat Arányi egy templom romjainak véli, de valószínűbb - mondja -, hogy a bencések majorsága állott itt. Arányi azonban külön említi a mogyoródi régi apátsági templom romjait és a Szent-Jakab pusztán lévő, szintén apátsági templom romjait. Az apátságot mindig "mogyoródi"-nak mondják, tehát a monostor és templom csak ott lehetett. Szentjakab - amely a neve után ítélve, templomos falu volt - már 1363-ban a váci püspök birtoka volt. Ezek alapján Sándor Frigyes az egykori szentjakabi romokat a püspök majorjának tartja.

Vissza