Szent Mihály Főangyal díj (2024.09.29.)
A Mogyoródi Szent Mihály Főangyal-díj a Szent Mihály Templomért Alapítvány által évente odaítélt elismerés, amely olyan személyeknek adományozható, akik életük példájával és cselekvő szeretetükkel tesznek tanúságot hitükről és munkálkodnak egyházközségünkért.
A jeles díjat, amely egy színezüst érem, egyik oldalán a mogyoródi templom Szent Mihály szobrának képével, a másik oldalán a díjazott nevével és az évszámmal, ebben az évben egy hölgy kapja.
Látott már valaki olyan hölgyet, aki mindig szalad? Folyton sürög-forog, hogy mindenkinek segítségére legyen és rendelkezésére álljon, vagy éppen hatalmas ugrókötelet hajt a legkisebbek örömére?
Díjazottunk egy Don Bosco nővér, aki szalézi földről, az olaszországi Piemontból érkezett és 32 éve munkálkodik Magyarországon. Szolgált már Budapesten, Egerben és Mogyoródon is, mindig gyermekek és fiatalok között. Állandó, tevékeny szeretetével mindig mindenhol jelen van.
Vajon hol tanulta meg, hogy önmagát adni ennyire szép? Gyönyörű, hitét megélő, katolikus családjában, édesapja, Domenico és édesanyja, Ermenegilda segítségével. A család 7 gyermeket nevelt fel nagy szeretetben, akik közül már csak 2 nővére és 2 öccse él köztünk, a többiek már a mennyországban imádkoznak érte.
1950. június 8-án a svájci határ melletti Pedenossóban, Sondrio tartományban született. Szülei mindig példaképek maradtak számára. Édesapjától életvidámságát, munkabírását örökölte, édesanyjától pedig a jóság, a szeretet és a hatalmas hit erényét tanulta. Családja az élet iskolája volt számára.
11 éves korától a Torinó melletti Perosa Argentinában lévő bentlakásos iskolába járt a szalézi apácákhoz, majd Torinóban folytatta tanulmányait. Egyre közelebb került Jézushoz és Máriához, és már 16 évesen érezte a szalézi hivatásra való isteni meghívást, mely a gyermekek és a fiatalok szolgálatára szólította.
Fiatal tanárként sok éven át tanított Torinó-Agnelliben, és minden diák nagyon szerette. Első fogadalmát 1970. augusztus 5-én, mindössze 20 évesen Torinóban tette le, 1976. augusztus 5-én pedig örökfogadalmában végleg Istennek kötelezte el magát.
Ezt követően Rómában tanult a Don Bosco Nővérek "Auxilium" nevű egyetemén, majd 5 év után pedagógia szakon is diplomát szerzett.
1992 augusztusában a missziós felkérés után Magyarországra küldték. Nem sokkal a rendszerváltás után érkezett hazánkba, nehéz időkben, amikor vallási közösségeink is újjáépülőben voltak. Akkor is és máig nagy szükségünk van állandó szolgálatkészségére, áldozatosságára és tisztánlátására. Magyarországi küldetése immár 32 éve tart, melyből 25 évet itt szolgált Mogyoródon. Külön büszkék lehetünk rá, hogy 2020-ban itt, közöttünk ünnepelte 50 éves szerzetesi fogadalmát.
Ebben a 32 éves misszióban mindent odaadott magából. Mindennapjait áldozatos lélekkel, szerénységben és példaadó egyszerűségben éli, legfőképpen pedig abban a nagy örömben, hogy az Úrhoz tartozhat. Életével számunkra is tanúságot tesz Istenről, Don Bosco és Mazzarello Mária lelkiségéről.
Mindig szeretettel fordul ahhoz a közösséghez, ahová az Úr küldi. Sok fiatalt vezetett már Istenhez, sok gyereket és családot segít most is. Mindeközben ellátja a Don Bosco Nővérek magyarországi intézményének jogi képviseletét is és segíti a nővérek iskoláinak, óvodáinak működését. Teszi mindezt csendben, nagy szerénységben és összetéveszthetetlen ragyogó mosolyával az arcán.
Bizonyára mindenki tudja már, hogy díjazottunk Beatrice nővér. Egy olasz hölgy, Beatrice Romani, aki életét Istennek és a fiataloknak ajándékozta. Nagyon örülünk, hogy ebből 25 évet velünk töltött itt Mogyoródon, mindannyiunk lelki épülésére. Most a Jóistennek adunk hálát azért a kegyelemért, hogy idevezérelte őt, s a díjjal köszönetet mondunk Beatrice nővérnek áldozatos szolgálatáért. Kívánjuk, hogy új állomáshelyén jó egészségben és szeretetben folytathassa áldásos tevékenységét, és mindig visszavárjuk Mogyoródra. Reméljük, többször meglátogat majd bennünket.
Kedves Beatrice Nővér, kérjük fogadja szeretettel a Mogyoródi Szent Mihály Főangyal-díjat és Isten áldását kérjük további életére!