Megtérés
Kedves Testvéreim!
Látva látjuk, hogy a Covid19 vírusjárvány milyen erővel söpör végig a világon, nem kímélve sem a fiatalok, sem az idősek sem a középkorúak életét. Mi, akiknek megadatott, hogy túléljük a járvány harmadik hullámát, Isten felé kell, hogy forduljunk. Meg kell változtatnunk a szentmiséről, a szentgyónásról és a szentáldozásról való felfogásunkat, és úgy kell a jövőben közelednünk ezekhez a kegyelmi ajándékokhoz, mint ahogy azokban Isten közeledik hozzánk. Csak mi magunk akarhatjuk és dönthetjük el, hogy minden nap részt veszünk a szentmisén, hogy havonta elvégezzük a szentgyónásunkat és minden szentmisében szentáldozáshoz járulunk. A körülöttünk levő világ soha nem fogja segíteni ezt a törekvésünket! Mindig talál majd számunkra hamis elfoglaltságokat, programokat, kifogásokat, csak, hogy ne legyünk Jézuséi. Erről mondja azt az Úr: „Minden nap vegyétek fel a kereszteteket és úgy kövessetek engem.” - azaz minden nap meg kell küzdenünk a világ hamisságával ahhoz, hogy vele, az Isten Fiával lehessünk. Konkrét beszámolók szólnak azokról a tapasztalatokról, hogy miután életük megváltoztatásával napjaik részévé tették emberek a szentmisét és a szentáldozást, sokkal hatékonyabbak lettek az élet minden területén.
Nem tudunk Krisztus nélkül úgy szeretni, ahogy Isten szeret. A vasárnapi „kultúrkereszténység” nem azonos azzal a hittel, amire Jézus tanít minket az evangéliumokban. Ennél jóval többre van szükség. Aki valóban szereti önmagát, az megtesz mindent az üdvösségéért, kihasznál minden alkalmat, hogy részt vegyen a szentmisén, hogy szentáldozáshoz járuljon, és legalább havonta elvégezze a szentgyónását és így gyarapodhasson a szeretetben. Aki a másik embert, családtagjait, gyermekeit, unokáit szereti, az az ember mindent elkövet, hogy elvezesse őket a Krisztussal való közösségre.
Ez az új kezdet, lehetőséget ad arra, hogy revideáljuk, azaz kijavítsuk életünket: leszámoljunk Isten nélküli szokásainkkal, az állandó kifogások és indokok hangoztatásával, hogy miért nem érünk rá Istenre, aki „ráért” meghalni értünk, azaz érted, értem, a férjedért, a feleségedért, a gyermekedért, az unokádért és mindenikért, akik, mint emberek élnek e világban. Ehhez kell, hogy megszabadítsuk lelkünket a szenvtelen közömbösségtől és hagyjuk, hogy a Szentlélek szeretete izzásba hozza a szívünket.
Az Isten nagyon szeret! Szeretetének bizonyítéka megtestesülése, szenvedése, halála, feltámadása és az Egyház megalapítása. Mindezt nem a mi érdemeinkért, hanem az irgalmasság jegyében tette. Annak az irgalmasságnak a jegyében, ami egyszerre lelki- és testi áldozat. Annak az irgalmasságnak a jegyében, ami nem egyszerűen megbocsátás, hanem az ember megmentésére irányuló isteni magatartás. Ebben a járványban arra hív meg minket és azt tanítja számunkra, hogy legyünk ennek az irgalomnak az eszközei a világban, úgy, hogy el- és befogadjuk az Ő irgalmát; irgalmassá válva az Ő irgalmasságával önmagunkhoz és ebből adódóan testvéreinkhez. Ez lenne az Isten szeretetcivilizációjának építése az emberek között. Nem Isten építi, hanem azt akarja, hogy mi építsük, mi, méghozzá a Tőle kapott kegyelmi ajándékok felhasználásával, ami az idő, az egészség, a bölcsesség, a szeretet, a jóság, az erő …
Arra hívlak Mindnyájatokat, hogy válaszoljunk Isten szeretetére és életünket megőrző kegyelmére bizalommal és a szeretet azon jelével, hogy részt veszünk minden nap a szentmiséken, szentségi életet élve. A Mogyoródi Madonna a Békesség Asszonya segítségünk ebben a nemes szándékunkban, és kézen fogva vezet minket egyszülött Fiához, Jézushoz.
Ne féljetek! Ne féljetek jók lenni, ne féljetek az Úrhoz közeledni, ne féljetek bátran Istent választani a nehézségeitek közepette, mert Ő aki minket választott, most is legyőzi a világ mulandó csillogását örökké tartó dicsőségével! Ő, aki egyszer már életét adta értünk, ma sem szűnik meg segítő jobbot nyújtani számunkra, hogy elérhessük azt a végső célt, ami nem más, mint az örök boldogság, az üdvösség.
Szeretettel és imával:
Miklós atya