Az oltások, amik szükségesek a biztonságos utazáshoz a szentségek, amelyek úgy óvnak bennünket a bűntől, ahogy az oltóanyag a betegségtől.
Isten országában az aktuális deviza, amellyel fizetni tudunk, nem más, mint a szeretetcselekedetek, amelynek váltó pénze az önzetlen jóság.
A csomagunkba, melyben ott kel, hogy legyen a mindig aktuális öltözék, minden helyzetre megfelelően, magunkkal kell vinnünk a menyegző köntösünket, a megszentelő kegyelem hófehér ruháját, mert e nélkül nem léphetjük át az Ország határát.
A közlekedési szabályok pedig Isten Országában a Tízparancsolat isteni útmutatásai a biztonságos és balesetmentes megérkezéshez. És ne feledkezzünk meg az ajándékokról sem, melyek az irgalom, a megbocsátás, egymás üdvösségének szolgálata, és nem utolsó sorban a minőségi idő.

Most amikor az új egyházi évben útnak indulunk, így kell bekészítenünk az úti csomagunkat ahhoz, hogy a megérkezésünk örömteli legyen.

A várakozáshoz, mely felidézi számunkra a történelemben élő emberiség várakozását az Üdvözítő után, de egyben Mária anyai várakozását is megjeleníti, minőségi időre van szükség. Ahogy egy édesanya már gyermeke születése előtt kiépíti bensőséges kapcsolatát a méhében rejlő, számára még ismeretlen, de létező magzattal, úgy kell nekünk is kiépíteni a kapcsolatunkat a számunkra ismeretlen időben érkező Krisztussal.
Ennek a kapcsolatépítésnek kell, hogy legyenek jelei az életünkben. A bensőséges beszélgetés, a megszólítás, a rá figyelés, amit mi imádságnak nevezünk, és amely megőriz bennünket az Eucharisztiának; illetve a szentmise, ahol egyesülünk az Oltáriszentség vételében Jézussal, és attól a pillanattól, már maga az Úr imádkozik bennünk és általunk.
Fontos tehát, hogy ezekre az alkalmakra időben érkezzünk meg, azaz legyünk rá felkészülve.
A szentmise előtt már tíz-tizenöt perccel legyünk ott a templomban, hogy az Úr, mint egy szolgálatkész ruhatáros lesegítse rólunk a világ zajának mérhetetlenül kényelmetlen és szorító kabátját,  levegye fejünkről a gondjaink önmarcangoló kalapját, megkínáljon bennünket hellyel az Ő titokzatos testének közösségében, és mi átadhassuk neki a vendéglátónak kijáró, az egész héten számára gyűjtögetett ajándékainkat és így már felkészülve üljünk ahhoz az ünnepi asztalhoz, amelyen testét és vérét kínálja számunkra az örök élet eledeleként.

Ezt a szemléletet erősíti bennünk Izajás, aki a mai olvasmányban lehulló falevélhez hasonlít bennünket, amelyet a bűn forgó szele sodor. És bárha így is van, mégis van remény: Isten ugyanis Atyánk, Megváltónk és Megszentelőnk.
Néha magunkon vagyunk tanúi annak, hogy idegen helyen eltévedünk. Pál apostol ezért írja a Korintusi híveknek, hogy legnagyobb kincsünk a hit, mely, mint az iránytű mindig utat mutat számunkra az élet útvesztőiben. Becsüljük meg tehát, és éljünk hitünk szerint, értékelve ennek az isteni ajándéknak a nagyságát és fontosságát.
Az evangéliumban pedig Jézus ad tanítást a folytonos készenlétre. Arra buzdít mindnyájunkat, hogy legyünk készen Isten akaratának teljesítésére, mert így leszünk méltók a vele való találkozásra.

Most amikor elindulunk karácsony felé, nézzük meg, vajon hogyan áll a készületünk, mindenre volt-e gondunk, mi hiányzik még?
Kívánom, hogy az elkövetkező időszak teljék a minőségi idő bölcs felhasználásával, és a lélek útjának előkészítésével, hogyha váratlanul megérkezik az Úr, akkor is ébren találjon bennünket. 

Amen.