Október elsején zsúfolásig megtelt a mogyoródi Szent Mihály templom. Kicsik és nagyok, fiatalabbak és idősebbek a Kalász leányai, a Laura Vicuna óvoda ovisai szüleikkel, a számtalan ministránssal és népviseletbe öltözött fiatallal együtt egyaránt a templombúcsút jöttek ünnepelni.

Vígan zúgtak a harangok, dicsőségesen szóltak a trombiták és harsonák, énekelték a hívek: „Ó dicső Szent Mihály, hozzád száll énekünk”, - mindez boldog örömmel hirdette, hogy Szent Mihály legyőzte a gonoszt.

Homíliájában plébános atyánk, Miklós atya arra hívta fel a figyelmünket, hogy milyen fontos Isten, önmagunk és egymás megismerése ahhoz, hogy le tudjuk győzni a gyűlöletet. A felszínes ismeret ugyanis gyakran jár együtt ítéletalkotással, feltételezésekkel, amelyek elválasztják egymástól az embereket, és ezt használja ki az ördög, hogy egymással szembe állítsa a jóra törekvő embereket, kiszakítva ezzel őket ezzel Isten szeretetéből. Rámutatott arra, hogy az Egyház szentségei mindig támaszt és segítséget adnak számunkra, hogy azzal a szeretettel közeledjünk egymás felé, amellyel Krisztus közeledik hozzánk.

A szentmise végén került sor - most először - a Szent Mihály Főangyal díj átadására, melynek előkészületei titokban zajlottak és mind a díjazottak, mind a közösség tagjai számára meglepetés volt. Az eseményről a Magyar Kurir és a Váci Egyházmegye honlapja is beszámolt.

A díjat a Mogyoródi Szent Mihály Templomért Alapítvány alapította ebben az évben, azzal a szándékkal, hogy mindazokat, akik életük példájával és cselekvő szeretetükkel kitűnnek a hívek sorából, elismerésben részesüljenek.  

Ebben az évben ketten kapták meg ezt a jeles díjat, mely egy színezüst érem, egyik oldalán a mogyoródi templom és Szent Mihály képével, a másik oldalán a díj- és a díjazott nevével és az évszámmal. Az érem mellé ezüst kitűzőt is kaptak a díjazottak, a Templom sziluettjében mutatkozó Szent Mihály ábrázolással.

A két kitüntetett: Kovács Józsefné szül.: Gregus Mária, és id. Hutter György

Kovács Józsefné - Marika néni Heréden született, 19 évesen, házasságkötése kapcsán került

Mogyoródra. A szülői házból hozta magával a Jóisten szeretetét és a Máriás lelkületet. Mogyoródon lett tagja a Kalász Mozgalomnak és a mai napig őrzi ennek szellemiségét. A templom a második otthonává vált, hiszen huszonnégy éven keresztül díszítette virággal az Úr oltárát, melyre több oltárterítőt saját kezével készített. A mai napig varrja, mossa és vasalja a

kehelykendőket. Hosszú évtizedek óta szervezi az egyházközségben a szentségimádási napokat, ahol maga is szívesen időz az Úr jelenlétében. A Don Bosco Nővérek hívására ígéretet tett a szalézi munkatársi közösségben és örömmel kapcsolódik be az oratóriumi munkába. Rendszeres vendéglátója a gyerekcsoportoknak, akiket mindig saját készítésű, finom süteményekkel vendégel meg. Házának udvara gyakran hangos az ovis csoportok látogatásától is. Marika néni hitvallása, hogy „Életünk nagy keresztjei és életünk nagy kegyelmei összefüggnek.” Kora ellenére, ma is igénye van saját hitének formálására, korelnöke és aktív tagja az Imaiskolának. Szerető figyelme kiterjed minden szükségre. Tőle senki nem távozik üres kézzel, ezzel élete jócselekedetek láncolatává vált.

id. Hutter György- Gyuri bácsi neve fogalommá vált a Római Katolikus Egyházközségben.

Mogyoródi katolikus családban született, kicsi gyermek korában, mint ministráns került közelebbi kapcsolatba az oltárszolgálattal. Akkor még nem sejthette, hogy egykor majd egész csapat ministráns fiút fog tanítgatni erre, akiket végtelen szeretettel és türelemmel vett körül. Már aktív munkás évei alatt ellátta a templom körüli gondnoki teendőket. Nyugdíjazását követően kapta a felkérést a megüresedett sekrestyési posztra. Ettől kezdve napjai teljesen összefonódtak a templomi és egyházközségi teendőkkel. Fáradhatatlanul tette a dolgát, ő érkezett elsőnek és szinte minden esetben ő zárta a templomot. Harangozott, rendben tartotta a környezetet, mindenkihez volt néhány kedves szava, de legkedvesebb időtöltése a szent liturgia előkészítése volt. Ahhoz, hogy ennyi időt szentelhessen a templom körüli feladatokra, kellett egy biztos családi háttér és ez adott volt hitvesének, Magdi néninek a személyében, akinek szintén csak köszönettel tartozik közösségünk. Itt csak egyetlen példát említve: házukban 42 éven keresztül adtak otthont a karácsonyi ostyasütésnek. Ők ketten példa értékű, áldozatos életet éltek. Gyuri bácsi 30 éves egyházi szolgálatát XVI. Benedek Pápa pápai áldással ismerte el. Bár léptei már lassultak, de szeretett feladatait egészen betegségéig ellátta. Hitvallása szerint minden papot egyformán tudott szeretni, mert magát az Egyházat igazán szereti. Hozzáállása arra tanít minket, hogy minden időben maradjuk meg hűségben Krisztus Egyházához.

Marika néni és Gyuri bácsi nem a kard erejével, hanem Isten iránti hűségük megingathatatlanságával váltak hasonlóvá Szent Mihályhoz. Hűségük tettekben, templomunk és közösségünk szolgálatában válik élővé nap, mint nap, melynek fő üzenete, hogy a templomi közösségek működése csak a hívek aktív szerepvállalásán keresztül valósulhat meg.

Isten szeretete és áldása kísérje őket további életük során!